Egy tárgy, ami megváltoztatta az írást, a művészetet és a hétköznapokat. Nem kell hozzá tinta, nem kenődik el és bárhol könnyen elővehető, ha papírra vetnénk valamit. Ott van az íróasztalodon az irodában, a zöldséges mellényzsebében, a tanár táskájában, az ács füle mögött és szótlanul írt szavaival, jeleivel szép lassan megváltoztatta a világot, miközben ő maga alig változott. Mindenki tudja, hogy mi ez, de azt talán nem, hogy…
A grafitceruzát írásra vagy rajzolásra használjuk, általában egy fa hengerbe foglalt vékony grafitrúdból áll, ami kötőanyagként agyagot is tartalmazhat. A grafitot helyettesítheti szén vagy egyéb festékanyag, a faborítást pedig papír vagy műanyag. A hengeres tokot sokszögletű hasábbal helyettesítve a ceruza nehezebben gurul le a lejtős asztalról, iskolapadról. Az ácsok vastag, lapos ceruzát használnak, vastagabb és így lassabban kopó béllel. A ceruzákat a töltőtollaktól és a golyóstollaktól az különbözteti meg, hogy ezekben a festékanyag folyékony halmazállapotú, míg a ceruzabél szilárd.
Hol kezdődött?
Eredete 1564-ig nyúlik vissza, hiszen akkor fedezték fel Angliában a legfontosabb összetevőjét, a grafitot, ami a szén egyik származéka. A ceruzát először 1761-ben kezdte gyártani a német Kaspar Faber, a Faber-Castell alapítója. Az 1700-as évek végén fejlesztették ki a gyártás folyamatát és a különböző keménységű ceruzák megalkotását is. A színes ceruza őse, a tintaceruza vagy másolóceruza, ami a metilibolyának köszönheti színét. Tokuji Hayakawa találta fel a nikkelborítással rendelkező töltőceruzát, ami hamar népszerű lett, 1942-ben meg is alapította gyárát, amely ma a Sharp Corporation néven ismert.
Az alapanyagok
A ceruza két alkotóeleme a grafitbél és a ceruza háza, ami lehet fa, fém vagy műanyag.
A ceruzabélnek három alkotóeleme van: a grafit, az agyag és a korom. A ceruzabél elkészítésekor gondosan felaprítják a grafitot úgy, hogy kristályos szerkezete lehetőleg ép maradjon, mert ettől függ a ceruzavonalak egyenletessége és fedőképessége. A kívánt keménység eléréséhez tisztított, finom agyaggal keverik össze. Hogy az elegy gyúrható legyen vizet is adnak hozzá, majd dagasztógépbe teszik, azután hengerszékeken és sajtolókon vezetik keresztül. 1000-1200 fokos szárítógépben megszárítják. A száraz ceruzabeleket légritkított térben viaszkeverékkel és zsiradékkal itatják át.
A ceruza másik nagyon fontos része a háza, a fahüvely. A legnagyobb veszély, ami a ceruzára leselkedik, az az, hogy a fahüvely elvetemedik. Éppen ezért, korábban a régi, használt faanyagokból készültek a legjobb ceruzák, de ma már a fa nemesítésével és impregnálással jó minőségű ceruzahüvelyt lehet gyártani. A leggyakoribb felhasznált fafajok: cédrusfa, hársfa vagy égerfa.
Hogyan készül a ceruza?
- A ceruza alapanyaga a fa, melyet tömbökre vágnak fel. Kicsit hosszabb tömböket készítenek, mint egy átlagos ceruza hossza. A kis eltérés oka, hogy a gyártás folyamán – ha szükséges – a végeikből le lehessen vágni.
- A tömböket egy különleges körfűrésszel szeletekre vágják, épp a ceruza felének megfelelő vastagságúra. Ez a fűrész nagyon vékonyan vág, így minimalizálják a fűrészporban jelentkező veszteséget. A fa természetes voltából eredő hibák miatt a szeletek szélesség és vastagság szerint kerülnek csoportosításra.
- A fa szeleteket először kezelésbe veszik, viasszal és festékkel kezelik a kívánt szín eléréséhez és felkészítik a fát a további műveletekhez.
- Ezután egy marógép vájatokat mar a szeletekbe. Ide fog a ceruzabél kerülni.
- A ceruza belsejét – ami grafit és agyag keveréke – beleteszik a vájatokba. A színes ceruzák belseje viasz-bázisú. A nem írásra szánt ceruzák más összetevőkből állnak össze, ilyenek a kozmetikai ceruzák. Például, az ajak-kontúr ceruza vagy szemceruza.
- Ezután ráhelyezik a szelet másik, szintén vájattal rendelkező felét egyfajta „szendvicset” alkotva. Nagyon erős ragasztóval összeragasztják, préselik, amíg meg nem szárad.
- Ahogy a ragasztás megszáradt a szendvicseket egy következő gép formázza a megfelelő formára. Lehet kör, háromszög vagy hatszög alakú.
- Különálló ceruzák születnek a különös „szendvicsekből”, melyek készen állnak a további munkálatokra. Néhány ceruza minősége nem mindig megfelelő a fa hibájának vagy a vájatok pontatlanságának köszönhetően. Ezek a selejtes ceruzák kikerülnek a folyamatból.
- Ezután, minden ceruza 4-10 réteg lakkozást kap, ami a minőségtől és a szín mélységétől függ. Mélyedést vájnak a fém karikának, ami majd a radírt fogja. A festés után sok ceruza kap dekoratív réteget, fóliás borítást, jóllehet, a legtöbb márkajelzést a tamponnyomás eljárással egyenesen a ceruza felületébe nyomják.
- Legvégül felkerül a helyére a radír a kis fém karika segítségével.
A CNN Business jóvoltából egy rövid betekintést kaphatunk (angol nyelven) a Faber-Castell ceruzák gyártásának folyamatába:
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ceruza
https://pencils.com/how-pencils-are-made/